Panka és Zita említették a múlt héten, hogy az nem fair hogy én olvasom a blogjukat viszont én nem írok. na tessék hát itt vagyok. Talán most nem vesztem el olyan hamara a lendületem mint korábban. Lehet, hogy jó lesz ez legalább arra, hogy kiírjam magamból a dolgokat. Rájöttem, hogy az írás segít. Volt egy órám, Karriertervezés coachinggal, ahol egy tréninget csináltunk végig. itt kellett pl. leírni a félelmeinket vagy megtervezni papíron az életünket. Szerintem nagyon sokat segített meg motivált, hogy le kellett írni. Szóval akkor ez lesz az én önismereti tréningem, hogy itt irogatok.
Azért sem baj, hogy lesz új poszt, mert legalább az aki véletlenül erre téved, nem a Titusznak címmel találja szembe magát. Elég sok minden megváltozott azóta. Kicsit sem jó irányba. Titusznak ma már nem írnék külön blogbejegyzést és főleg nem mondanám neki h szeretem. leginkább dühös vagyok rá. Rá is, de leginkább másra. Az egyik legjobb barátnőm volt és tényleg úgy éreztem, mint ha testvérek lennénk, bár azt nem is igazán tudom, hogy milyen. De ami történt, és ahogy reagált rá és reagál rá a mai napig nagyon elkeserít és felhúz. Sookie mondta egyzser: "Dühös vagyok és szomorú. Dühmorú." Na pont így érzek én is. Az előző posztom még Erasmus alatt íródott. majd talán írok még arról is. De azóta történt egy s más.
Amikor hazajöttem valami már nem volt ugyan az. vagyis csak pár ember nem volt ugyan az és nem értem hol maradtam le. Azt hittem tudok mindenről ami itthon történik, de tévedtem. Ezért gondolok kicsit keserű szájízzel vissza a GT-re is. Végre csopvez lehettem, szuper kis gólyákkal az akkormégbarátnőm mellett. De aztán ez az egész nagyon félrement. Sajnálom nagyon, de továbbra sem érezm magam hibásnak ebbe. na jó az elég jó pillanat volt amikor pár kis ittas golycim azt üvöltötte utánam, amikor mentem lefeküdni, hogy LEGJOBB CSOPVEZ" ez például egy megríkatott :) Szóval most így állunk. Elvesztettem egy barátot egy másik külföldre költözött egy harmadik tervezi, hogy lelép. Lett egy új barát aki kárpótol mindezéert. És persze ott vannak a rágiek is, akik nagyon remélem, hogy már örökre megmaradnak. Történt még sok más is de azokról majd legközelebb. talán.
